Babavíz. Megvan? Az olyan, mint az ásványvíz, csak kisebb üvegben van és drágább. Én azt gondoltam, hogy lehúzás. Tiszta marhaság. De belátom, ha az embernek gyereke születik, akkor az pici és aranyos, gyámoltalan és a szülők gondoskodására szorul, tehát a szülő mindent meg akar tenni azért, hogy a gyereknek jó legyen. Elfogadom azt az alapelvet is, hogy csakis a legeslejobb pelenkába végezheti a dolgát a család szeme fénye. Ismerünk kismamákat, akik több ezer oldal pszichológiát olvasnak. Megszállottan vizslatják, hogy a gyerekre vigyázó nagymama otthonkájának színe jó hatással van-e a gyermeki lélekre. Ötször meggondolják, melyik oviba, milyen foglalkozásra vigyék a csemetét, az iskolaválasztásnál árgus szemekkel figyelik a tanítónénket és próbálják bemérni a kisugárzásukat.
Aztán snitt, egy vágás a filmben. Pár évvel később...
Pár évvel később (12-13) a csecsemő már kis tini, iskolába jár, az a munkahelye. Már nem annyira gyámoltalan, sokkal több felelősség hárul már rá asaját életével kapcsolatban, mint csecsemő korában, de azt azért tudjuk, hogy még nem felnőtt, még mindig jár és jut is neki szeretettel teli figyelem és gondoskodás, persze feladat is, hiszen az életre kell felkészíteni, ami tulajdonképpen megoldandó feladatokból és sikerélményekből álló lánc.
Én sok időt töltök kis tinikkel. Jópofák nagyon. Még viccesek, játékosak és szemellenző nélkül tudják nézni a világot, még rászorulnak a szüleikre, de már egyének.
Meg szoktam kérdezni, mi újság. (Felnőttektől, gyerekektől egaránt.) A minap egy 13 éves kislányt is megkérdeztem. (Nevezzük Idinek, ez legyen ma az álneve.)
Feltételezem, hogy Ildi szülei 12 évvel ezelőtt még biztosan naponta meggyőződtek róla, hogy a legjobb pelusba csomagolják.
Szóval mi újság, Ildi?
Ahogy a felnőttek is, arról kezdett mesélni, ami körülveszi, az iskoláról. Nem sok jót. Azt gondoltam magamban, hogy peeersze, peeersze, ennek csak a fele igaz, a kisdiákok mindig hantáznak arról, hogy ők mindent tökéletesen csinálnak,a tanárok pedig igazságtalanok. Bocs, Ildi, ha olvasod, de ezt gondoltam. Én is dolgoztam iskolában, tudom, milyen az, amikor a diákok ahelyett, hogy megcsinálnák a feladatot, hobbijogászként a tanárokat próbálják vádolgatni. Szóval mondta és mondta, én meg replikáztam, hogy azt azért nem hiszem el, hogy csak rossz tanárok vannak az iskolájában. "Persze, nem", mondta. És megemlítette a jó tanárokat is, de nagyon gyorsan visszatért az egészen hülyékre.
Ekkor jött a "mivaaan?" érzés. Az egyik tanár, bizonyos itt meg nem nevezett konfliktus utóhatsa képpen az Ildi osztályába járó lányokat "kis kurvák"-nak nevezte. Óóóóóóóóóóó!
Hát nem tudom. Az oké, hogy lehet, hogy a kislányok valami haszontalanságot követtek el (mondjuk ebben az esetben pont nem), de mégis, mi indokolhatja, hogy egy iskolában egy tanár ilyen szót használjon munkaidőben, emberek között? Semmi! Azt hiszem, ezt leírhatom anélkül, hogy hivatkoznom kéne a pedagógia vagy a pszichológia szakirodalmából, ugye?
Ha mondjuk én megyek az utcán, szembe jön az említett kolléga, és ott helyben engem nevez kis kurvának (modjuk koromnál fogva nagynak), akkor talán elgondolkodom, hogy lehet-e valami igazságmagja a dolognak, esetleg felpofozhatom, kiröhöghetem, gondolhatom, hogy az illető a mai szent napon megháborodott. Teljsen oké helyzet, egyikünk sem a másik feljebbvalója, egyikünk sem felelős a másikért, egyikünknek sem feladata a másik szellemi, erkölcsi és testi fejlődésének elősegítése az illető életkori sajátosságainak és adottságainak figyelemvétele mellett. De az iskolában a tanárnak az a feladata. Vagy valamit rosszul gondolok?
Pár nap múlva még jobban felpaprikázott dolog. Megkérdeztem Ildit, hogy ők, a lekiskurvázott lányok szóltak-e valakinek, arról, hogy ez a dolog nem oké. Na hát az a helyzet, hogy a szóban forgó esetnél jelen volt egy másik tanár is, aki nemigen állt a lányok pártjára, sőt... És mit szóltak Ildi szülei? Azt, hogy valószínűleg az említett kolléga tantárgyából ezentúl kétszer annyira kell igyekezniük. (Második "mivaaan?" érzés.) Persze, értem a logikát, jobb nem pattogni, csak a gyerek issza meg a levét.
Hmmm. Nekem nincs gyerekem, ez lehetővé teszi, hogy egy lépésről hátrébbról nézzem az esetet. Így egy olyan filmet látok, aminek van az eleje, aztán vágás, aztán ten years after, és úgy tovább.
Hát ez durva film. Egyik nap még Dr Spock és a legjobb Pampers, másik nap már bárki lekurvázhatja az egykori kisbabákat? Egy olyan világban, ahol a származásra, szexuális beállítottságra való utalás--egyébként teljesen jogosan és helyesen--sajtóviharokat kavar és közfelháborodást kelt? Hát nemá!!!
Továbbá .. azzal, hogy ilyen megnyilvánulás szó nélkül marad, a kolléga lejáratja az egész szakmáját. Minden professzionális tanár és edukátor nevében kikérem magamnak. Hogy vegyenek komolyan a tanítványaim ezek után, hiszen ugyanaz a munkám, mint annak, aki kis kurváknak nevez egy csapat jópofa tinit. Akkor mostantól kétszer annyira kell igyekeznem???
Fudemérges vagyok!
Szoptatós kismamák és kispapák! Rendben levő az, hogy tizenkét év múlva majd az iskolában egy szép napon kis kurvának nevezhetik ezt a kisbabát?
Nagyon kérem a kommenteket! Könyörgöm, mondja valaki, hogy az egész nem igaz, és Ildi csak hantázott, bolondot csinált belőlem! Nagyon sok tanárt ismerek, köztük lelkiismeretes megszállottakat, igazi profikat és csodálatos embereket. Sokat köszönhetek nekik.
Tudjuk, hogy vannak cigány bűnözők, de nem minden cigány ember bűnöző, és akinek van esze, az nem hiszi minden cigányról, hogy bűnöző, és nem is mondhatja azt.
Tudjuk, hogy vannak kis kurvák, de nem minden kislány kurva, és akinek van esze, az nem hiszi minden kislányról, hogy kis kurva, és nem is mondhatja azt.
Tudjuk, hogy vannak rossz tanárok, de nem minden tanár rossz, és akinek van esze, az nem hiszi minden tanárról, hogy rossz tanár, és nem is mondhatja azt.
