Akkor most alul legyen a Miami helyszínelők, és arra kerül Samuel Beckett...ez egy kanyon

Egy ilyen izével, amit írok, általában akarok mondani valamit, de most tényleg nem tudom.


Naponta futok bele abba a kérdésbe, hogy uncsi az iskola, uncsi a tananyag, az Y generáció tagjai már nem úgy dolgozzák fel az információt, ahogy mi tettük, ráadásul a jövő más fajta tudást igényel. Amit a gyerekektől számon kérnek a tesztek, az többé nem releváns.

A tanárok felé záporoznak az elvárások: tervezzenek érdekesebb órákat, tartsanak lépést a technológia fejlődésével, a kicsiket tanítsák játékosan. A gyerekek legyenek felszabadultak, ugyanakkor tudjanak “fegyelmezetten” viselkedni. Legyen “általános” műveltségük, tudják ki volt Arany János, kapjanak minél jobb jegyet a témazáró dolgozataikra, mert az kell a továbbtanuláshoz, mert a diploma kell majd a munkaerőpiacon. (Sokszor meg sem kérdezik a gyereket, hogy mit tanult, csak egy számjegyre kiváncsiak, arra, amit a felmérőre kapott.) És legyenek kreatívak és önállóak, mert az is kell a munkaerőpiacon. (És tudják, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot?!?) Meg legyen piacképes nyelvtudásuk, mert fontos, hogy jól kommunikáljanak, de legyen ötös az angoltézéjük is. (Igaz, nincs idejük megtanulni beszélni, mert a könnyebben mérhető--ezáltal egy (szám)jeggyel egyszerűbben minősíthető--nyelvhelyesség és szókincs bebiflázásával megy el a gyerekkoruk, de ez más téma.) És egyáltalán, legyenek talpraesettek és ne lehessen őket majd becsapni, és nehogy majd felelőtlenül vegyék már fel a svájci frank hitelt. És akkor oldja meg az iskolában a tanár és az igazgató, a konyhásnéni és a rendszergazda, hogy minden jó legyen.

Azt is tudjuk, hogy új tudást a már meglevő tudásra lehet építeni, lehetőleg jól begyakorolt, kialakult készségekkel.

Kiskoromban szerettem a zenét, a zongorán le tudtam játszani hallás után ezt-azt, nagyon élveztem. Be is írattak a zeneiskolába. Az még rendben volt, hogy a lecsukott zongorafedélen kellett zongorázni (hallania kellett volna a tanárnőnek, hogy nem szól), de kaptam két kottát.
Hmmm, a mi családunkban úgy emlékszem Szécsi Pált, Barry White-ot, Barbra Streisandot hallgattunk. Komolyzenét is volt alkalmam hallani azért néha, a TV-ből, a rádióból, meg az egyik rokonunk zongorázott és tudta a Für Elise-t. (Ő, hmmm, nekem kicsit jobban tetszett a Szamár-induló.) Na így vágott kupán a Bartók Béla! Teljesen idegen volt attól a világtól, amiben előtte részem lehetett.
Nem volt hosszú életű a zongorista pályafutásom. A zenei fejlesztésemben volt mit áthidalni.
Nehéz lett volna a meglevő zenei műveltségemre rácsavarozni a Bartók Bélát, az teljesen biztos.



Mostanában meg az a helyzet, hogy a gyerekek még mindig A walesi bárdokat tanulják, pedig a TV-ben már nincs is Vers mindenkinek. És még mindig Jókai a kötelező, amikor 10 évesek simán a CSI-t nézik esténként. Napjaink családregénye a Barátok közt, ugyanakkor a szülők elvárják, hogy a gyerekek köpjék-vágják a Baradlay familiát. Ugyanazok, akik a gyerekükkel a fővárosban a várnegyed helyett  a közeli Mamutot látogatják meg hétvégén, azok elvárják a Marika nénitől, hogy érdekesen tanítsa a történelmet. Mert a Mátyás király igen fain ember volt, bár mi az Alekoszra is felnézünk.

A tananyag és az átlagos gyerek mindennapjai között sokkal hatalmasabb a szakadék, mint az én Szamár-indulóm és a Bartók Mikrokozmosz között.

Tényleg nem tudom, hogy most mi legyen...

Igazat adok azoknak is, akik azt mondják, hogy a tanárok vegyék fel a ritmust. 

Azzal is egyetértek, hogy az írni-olvasni tudás csuda szerszám, mindenkinek legyen belőle. Az is biztos, hogy a kultúra (az, hogy nem kell mindent előről tanulnom, amit már az apám tudott) megszépíti és megkönnyíti az életet.
A sznobéria marhaság és nem kell eljátszanunk a balett-rajongót, ha jobban kedveljük a salsa-t.

Akkor oké. Olyasmit kapjanak otthon a gyerekek, amire majd építhet az iskolai tanulás, és az iskola által közvetített tartalom közelítsen a mindennapokhoz, a módszerek pedig a gyerekek készségeihez. És a szülők, ha elvárják, hogy a gyerkőcöket meganítsa az iskola arra, ki volt Széchenyi akkor előtte ne pont a Mónika show-val traktálják őket. A Princess Barbie után nehéz ügy lesz a Paul Klee.

De tényleg, akkor most mi legyen? Ezt hol tudnám megbeszélni az összes szülővel és az összes tanárral?

Hogyan tanultunk meg angolul?

Tegyük a szívünkre a kezünket és gondoljuk át: inkább a Czobor-Horlai Angol nyelvkönyv 1.-ből tanultunk meg  angolul vagy  a Pink Floyd és Genesis hallgatásból?


Már nehéz lenne eldönteni, mindenesetre arra biztosan emlékszem, hogy a középfokú nyelvvizsgámon volt egy feleletválasztós teszt ütem, egy mondat "I wish .." szerkezettel, amire csak azért tudtam a jó választ, mert a fejemben le tudtam játszani  Phil Collins I Wish it Would Rain Down valamint a Pink Floyd  Wish You Were Here c. számait, legalábbis a refrént. Akkor azt gondoltam, hogy azért csak így tudom ezt megjegyezni, mert csekély értelmű szőkés kislány vagyok. (Azóta hál'isten tanultam és a bőrömön is tapasztaltam, hogy van a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás.)


Ez arról jutott eszembe, hogy Gaál Julianna angoltanár kollégám és barátnőm ma a Facebook-on rendetlenkedett, ennek közepette kiposztolt egy Pink Floyd számot (is), ezt azoknak a tanítványainak, akik mostanság épp a második típusú feltételes módot tanulják. Ha meghallgatják a számot, akkor akár arra is esélyt kapnak, hogy elsajátítsák :)


Annak idején (egy osztályba jártunk) az, hogy ezekből a számokból sok mindent megtanultunk angolul nem a tanárunkon múlt. Ez a saját tanulásunkhoz tartozott. Én bevallom soha nem hallgattam volna Pink Floydot, ha a Gaál Juli nem lelkesedik annyira érte és akkor nem tudtam volna a nyelvvizsgán pár dolgot és lehet, hogy most könyvelő lennék... Itt eszembe jut a hálózatalapú tanulástól a tanulói autonómiáig mindenféle, de nincs türelmem leírni :)


Nanana azt akarom mondani, hogy egyrészt 

• a tanulók saját világukban tanuljanak, abból, ami nekik fontos, tetszik, őket veszi körül (mert csak a megszokott ismeretekhez tudjuk kötni az újat)
• vegyék kézbe valamelyest a saját tanulásukat (mert ők--remélhetőleg--jobban tudják, hogy személyesen ők hogyan tanulnak hatékonyan)
• ők végezzék a tanulás-munkát (mert a tanulás olyan árucikk, ami annál értékesebb, minél több munkát tesz bele maga a vevő)
• tanuljanak egymástól (mert az motiválóbb)

....  Akkor mondjuk az lenne, hogy lenne egy csoport. És akkor bele lenne írva a tanmenetbe hogy na most akkor slusszpassz a szenvedő szerkezetet kellene tanulni. És akkor a tanárnő vagy tanárbá azt mondaná a gyerekeknek, hogy itt van a http://batlyrics.com oldal (Nik Peachey blogjában találtam) , ahol könnyen lehet keresni dalszövegekben tartalomra, a szövegeket egy kattintással le lehet fordítani (google) a saját nyelvünkre, és jobb oldalt ott a videó is. És akkor folytatná, hogy az most a házi, hogy ott mindenki keressen olyan zenét, ami neki éppen tetszik, de benne van a szövegében létige+harmadik alak és még azt is lehetne, hogy akkor csináljanak a kisdiákok feladatot abból a dalból. (Pl. cloze tesztet a http://www.oup.com/elt/global/products/ef_teachertools/preint/ oldal segítségével némi kattintgatással és copy paste-tel.)

És akkor nem tudom, remélem jó lenne.

Pl. ha én kisdiák lennék, ezt csinálnám (mert rocker lennék persze):

Cloze:




Fill in the blanks with the following words:

no      cast      the      No      rest      too      seem      would      not      they

Your world does not seem __________(1) fetching 

Nor your way to live your life 

So routine and so honest 

It would __________(2) hurt with some lies 

It is time to cast aside your chains 

Let's hide your fears and let things change 

No cruelty and no hatred 

__________(3) anger, never depressed 

No time for satisfaction 

No time to lay down to __________(4) 

Do not believe __________(5) lie 

The lie that you have been told 

They say it is the truth 

But the truth is sold 

It is time to __________(6) aside your chains 

Let's hide your fears and let things change 

Your world does not __________(7) too fetching 

Nor your way to live your life 

So routine and so honest 

It __________(8) not hurt with some lies 

No cruelty and no hatred 

No anger, never depressed 

__________(9) time for satisfaction 

No time to lay down to rest 

Do not believe the lie 

The lie that you have been told 

__________(10) say it is the truth 

But the truth is sold 

http://batlyrics.com/the_truth_is_sold-lyrics-ablaze_my_sorrow.html


És lefénymásolnám, amikor mindenki megcsinálta lejátszanám a számot ellenőrzésképpen, mindenki utálna, a tanár(nő) meg azt gondolná, hogy 'aztateremburáját', viszont egységnyi idő alatt sokat tanulnék belőle. Azt hiszem. De kapnék egy kisötöst :)

Who Influences :%:)"+!%/%=!/???

Now this entry is nothing too exciting, just hmmm... it is for me ... erm ...

I have been a freelance EFL teacher for 12 years now. I mostly work on one-to-one basis.

That often means the 'human touch' is somewhat deeper than the usual daily encounter, mind you, spending 45, 60, 90 minutes with the same person each time. I am lucky I can get to know the very best face of each of my students.

Years ago there was a boy (13) I ‘taught’ for a couple of years. It was not teaching in the traditional sense, rather talking about things he was interested in, in English of course. Luckily he always managed to express what he wanted to.

He spoke good English  (he used to spend most of his free time playing games on the computer, later programming, styling computer houses ). His focus was mainly the IT world and other craft projects. I was just listening to him, as I remember,  asking him questions, things.

Later we kind of became friends, I was not teaching him any more, but he took me gliding, we went hiking, talked a lot. He went to the USA as an exchange student, we often talked on Skype, I read his Myspace blog etc.

To tell you the truth he has always been the kind of student who seems to me much more intelligent than I have ever been, ever would be. Even when he was ‘just’ a kid I really appreciated the guy he would become one day.


After some years I met this boy. It was amazing! Now I am still an EFL teacher, the setting has slightly changed however. Now I rely mostly on the Internet, I have a PLN, I do learn something daily, I may say my strong point is ICT in EFL.

It was amazing how we were still able to understand each other’s ideas, he is a student at a technical university, studying IT engineering I guess, he has lots of other projects as well.
It was shocking: we think in the same way about certain things . Hardly ever do I find such a like-minded person around me! And he was a schoolboy when I was already a teacher.

Thrilling. There comes the question: Would I ever have become a techy EFL teacher if I had not had the opportunity to talk to that  young boy back then in 2001 or so? Well, that time I was not especially enthusiastic about computers. Was it my flair for finding the sparkle in certain kids?

Now I think that gamer boy hugely contributed to what I have become in my profession, added a lot to the person I am now. Thank you, I feel fine!

Very true that teachers have immense influence on students future lives. But never forget it might be mutual :) Just listen to them.

Babavíztől a kis kurváig

Babavíz. Megvan? Az olyan, mint az ásványvíz, csak kisebb üvegben van és drágább. Én azt gondoltam, hogy lehúzás. Tiszta marhaság. De belátom, ha az embernek gyereke születik, akkor az pici és aranyos, gyámoltalan és a szülők gondoskodására szorul, tehát a szülő mindent meg akar tenni azért, hogy a gyereknek jó legyen. Elfogadom azt az alapelvet is, hogy csakis a legeslejobb pelenkába végezheti a dolgát a család szeme fénye. Ismerünk kismamákat, akik több ezer oldal pszichológiát olvasnak. Megszállottan vizslatják, hogy a gyerekre vigyázó nagymama otthonkájának színe jó hatással van-e a gyermeki lélekre. Ötször meggondolják, melyik oviba, milyen foglalkozásra vigyék a csemetét, az iskolaválasztásnál árgus szemekkel figyelik a tanítónénket és próbálják bemérni a kisugárzásukat.

Aztán snitt, egy vágás a filmben. Pár évvel később...

Pár évvel később (12-13) a csecsemő már kis tini, iskolába jár, az a munkahelye. Már nem annyira gyámoltalan, sokkal több felelősség hárul már rá asaját életével kapcsolatban, mint csecsemő korában, de azt azért tudjuk, hogy még nem felnőtt, még mindig jár és jut is neki szeretettel teli figyelem és gondoskodás, persze feladat is, hiszen az életre kell felkészíteni, ami tulajdonképpen megoldandó feladatokból és sikerélményekből álló lánc.

Én sok időt töltök kis tinikkel. Jópofák nagyon. Még viccesek, játékosak és szemellenző nélkül tudják nézni a világot, még rászorulnak a szüleikre, de már egyének.

Meg szoktam kérdezni, mi újság. (Felnőttektől, gyerekektől egaránt.) A minap egy 13 éves kislányt is megkérdeztem. (Nevezzük Idinek, ez legyen ma az álneve.)
Feltételezem, hogy Ildi szülei 12 évvel ezelőtt még biztosan naponta meggyőződtek róla, hogy a legjobb pelusba csomagolják.
Szóval mi újság, Ildi?
Ahogy a felnőttek is, arról kezdett mesélni, ami körülveszi, az iskoláról. Nem sok jót. Azt gondoltam magamban, hogy peeersze, peeersze, ennek csak a fele igaz, a kisdiákok mindig hantáznak arról, hogy ők mindent tökéletesen csinálnak,a tanárok pedig igazságtalanok. Bocs, Ildi, ha olvasod, de ezt gondoltam. Én is dolgoztam iskolában, tudom, milyen az, amikor a diákok ahelyett, hogy megcsinálnák a feladatot, hobbijogászként a tanárokat próbálják vádolgatni.  Szóval mondta és mondta, én meg replikáztam, hogy azt azért nem hiszem el, hogy csak rossz tanárok vannak az iskolájában. "Persze, nem", mondta. És megemlítette a jó tanárokat is,  de nagyon gyorsan visszatért az egészen hülyékre.
Ekkor jött a "mivaaan?" érzés. Az egyik tanár, bizonyos itt meg nem nevezett konfliktus utóhatsa képpen az Ildi osztályába járó lányokat "kis kurvák"-nak nevezte. Óóóóóóóóóóó!
Hát nem tudom. Az oké, hogy lehet, hogy a kislányok valami haszontalanságot követtek el (mondjuk ebben az esetben pont nem), de mégis, mi indokolhatja, hogy egy iskolában egy tanár ilyen szót használjon munkaidőben, emberek között? Semmi! Azt hiszem, ezt leírhatom anélkül, hogy hivatkoznom kéne a pedagógia vagy a pszichológia szakirodalmából, ugye?

Ha mondjuk én megyek az utcán, szembe jön az említett kolléga, és ott helyben engem nevez kis kurvának (modjuk koromnál fogva nagynak), akkor talán elgondolkodom, hogy lehet-e valami igazságmagja a dolognak, esetleg felpofozhatom, kiröhöghetem, gondolhatom, hogy az illető a mai szent napon megháborodott. Teljsen oké helyzet, egyikünk sem a másik feljebbvalója, egyikünk sem felelős a másikért, egyikünknek sem feladata a másik szellemi, erkölcsi és testi fejlődésének elősegítése az illető életkori sajátosságainak és adottságainak figyelemvétele mellett. De az iskolában a tanárnak az a feladata. Vagy valamit rosszul gondolok?

Pár nap múlva még jobban felpaprikázott  dolog. Megkérdeztem Ildit, hogy ők, a lekiskurvázott lányok szóltak-e valakinek, arról, hogy ez a dolog nem oké. Na hát az a helyzet, hogy a szóban forgó esetnél jelen volt egy másik tanár is, aki nemigen állt a lányok pártjára, sőt... És mit szóltak Ildi szülei? Azt, hogy valószínűleg az említett kolléga tantárgyából ezentúl kétszer annyira kell igyekezniük. (Második "mivaaan?" érzés.) Persze, értem a logikát, jobb nem pattogni, csak a gyerek issza meg a levét.

Hmmm. Nekem nincs gyerekem, ez lehetővé teszi, hogy egy lépésről hátrébbról nézzem az esetet. Így egy olyan filmet látok, aminek van az eleje, aztán vágás, aztán ten years after, és úgy tovább.


Hát ez durva film. Egyik nap még Dr Spock és a legjobb Pampers, másik nap már bárki lekurvázhatja az egykori kisbabákat? Egy olyan világban, ahol a származásra, szexuális beállítottságra való utalás--egyébként teljesen jogosan és helyesen--sajtóviharokat kavar és közfelháborodást kelt? Hát nemá!!!

Továbbá .. azzal, hogy ilyen megnyilvánulás szó nélkül marad, a kolléga lejáratja az egész szakmáját. Minden professzionális tanár és edukátor nevében kikérem magamnak. Hogy vegyenek komolyan a tanítványaim ezek után, hiszen ugyanaz a munkám, mint annak, aki kis kurváknak nevez egy csapat jópofa tinit. Akkor mostantól kétszer annyira kell igyekeznem???

Fudemérges vagyok!

Szoptatós kismamák és kispapák! Rendben levő az, hogy tizenkét év múlva majd az iskolában egy szép napon kis kurvának nevezhetik ezt a kisbabát?

Nagyon kérem a kommenteket! Könyörgöm, mondja valaki, hogy az egész nem igaz, és Ildi csak hantázott, bolondot csinált belőlem! Nagyon sok tanárt ismerek, köztük lelkiismeretes megszállottakat, igazi profikat és csodálatos embereket. Sokat köszönhetek nekik.


Tudjuk, hogy vannak cigány bűnözők, de nem minden cigány ember bűnöző, és akinek van esze, az nem hiszi minden cigányról, hogy bűnöző, és nem is mondhatja azt.
Tudjuk, hogy vannak kis kurvák, de nem minden kislány kurva, és akinek van esze, az nem hiszi minden kislányról, hogy kis kurva, és nem is mondhatja azt.
Tudjuk, hogy vannak rossz tanárok, de nem minden tanár rossz, és akinek van esze, az nem hiszi minden tanárról, hogy rossz tanár, és nem is mondhatja azt.

Enable them to be Motivated

Carrot and sticks approach to motivation will not work if the task is conceptual, creative, requires cognition.
Factors that really motivate  are autonomy, mastery and purpose.

Am I right? Is it OK? Does Daniel Pink say these? I guess so.

Glad to hear. And agree.

But ....
My job is basically teaching people English. Let's define.
People:
Some of my students are little kids, toddlers, many of them are school kids, some are secondary students and there are some adults. The setting is usually one-to-one, small group or bigger groups for the tiny ones.
Teaching:
By teaching I understand a service provided by me, a trained and experienced helper, I promote learner autonomy, as I think it is the student who actually learns, they carry out tasks that bring them closer to the mastery of the language.
English:
English is  a tool. Suppose today's capital is information. This is what we invest nowadays. To gain information we need channels, one of these channels is the English language,  lingua franca.



The way to the proficiency (in English) leads through an endless series of tasks. Given the fact that the world has opened up through web 2.0, oftentimes the goal of learning English can be mixed with the method of learning it. Simply, authentic "classroom material" seems to be quite relevant.

And anyway, I love using real videos, real newspapers, authentic sources, why not? Fun! Only if the student is not discouraged by these of course. For the productive skills (writing, speaking) my favourite tasks are also authentic (make photo slide-shows with subtitles, a video interview, write a blog post, comments, e-mails, etc.)

All sound good and shiny, but to tell you the truth I am not at all successful. My students just seem to refuse to do any homework that is not similar to the tasks they have been doing or used to do at school. Good old grammar drills (transformation, substitution, matching, ordering, etc.)  are OK, but more complex, creative tasks that require an element of planning, organizing, etc. (even writing a composition) seem to be unpleasant chores, which  trigger  procrastination with the majority of my students.

It does not seem to me that they are productive, however they are given autonomy,  they have a purpose (often even a short-term, tangible something), and finally they slow down themselves by not properly completing these tasks, postponing mastery. So how about the three factors promoting productivity?


I have had contemplated so much over this. What is wrong with me? Probably I have communication problems? Maybe I should respect that my students are not as thrilled at the idea of creating online content as I am. Maybe I have such a stupid face?



Then there was the concept of self-efficacy. (It seems to be something totally irrelevant here, but please, do not give up.) Many of my students use their one-to-one classes as a kind of therapy. I always ask them how they are, and consequently they tell me. Sometimes they do not feel fine and then they tell me what the current bug of their lives is. Somehow articulating these issues helps them 'debug' the situation by shaping the feelings, conflicts, the strain they feel in another language. Of course the embodiment of a problem is often the solution of it as well, by expressing themselves in English results in a relief by the end of the class. (Believe me, I do not serve alcohol.)
Going back to self efficacy, many problems around the lives of my adult learners stem from the fact that they are not self-efficient, just cannot believe in themselves. OK, what are the factors that enhance self-efficacy? Modelling, social persuasions, experience and physiological factors. Many times the first two factors are missing (the world is changing fast, there are no models, we live in a pessimistic environment). Physiological things seem  difficult to be altered, consequently the safest way to raise self-efficacy is to collect  a big pile of success  stories. (In our backpacks, of course, always at hand.)

Now I thought, with higher self-efficacy, people get down to more complex tasks with ease. Thus they will make use of autonomy, purpose and mastery. And then the whole thing evolves in an ever-moving cycle. Lovely.

Then I had a look at that backpack we are all supposed to have. By the age of 14 I think most of us may have a nice pile of completed projects in our backpacks. Or? Not really. I took a look at my young teen students, they do not really have anything in the backpack, unless they are sporty kids. Schools here do not really seem to promote project work. At home? Not really either. Most of the kids do not even have to tidy their rooms, they simply have no tasks, only to have considerably good grades at school, where the carrot and stick approach is widespread, complex tasks are avoided, being difficult to evaluate. (Evaluation=giving grades from 1 to 5.) Parents often think their tasks are to give shelter, feed the kids and provide quality clothes and entertainment. They do not feel they should train their children to life, which is basically a series of tasks, it seems to me that they are aware of the fact that one day their kids will definitely have to jump into the ocean and swim, however they fail to teach them how to swim. They hope the child will be able to swim. Little chance, great risk.

So now...
What shall I do?

Shall I keep trying new ways of giving more complex tasks to my students?
Shall I downgrade to using exclusively short, easily administrable school-style tasks?
Is there a way  I cannot see?
Shall I be content with 10% of my students capable of  completing 'fancy' tasks?
Should I shout?
Am I not assertive enough?
Maybe I shouldn't generalize...Probably I should quit using the internet.
Am I  blaming the system of (old)school and parents instead of finding the fault within myself?
Maybe I shouldn't smile until Christmas?


Hmmmm.... grrrrr...

Help me PLEASE!!!!

am-is-are-was-were-do-does flowers

Straw Worm

God knows why but this afternoon I inserted a straw into the pencil sharpener and started to 'sharpen' it. Then Laura, my student said it could be a 'long thin slimy one'.

So here it is: