Babavíz. Megvan? Az olyan, mint az ásványvíz, csak kisebb üvegben van és drágább. Én azt gondoltam, hogy lehúzás. Tiszta marhaság. De belátom, ha az embernek gyereke születik, akkor az pici és aranyos, gyámoltalan és a szülők gondoskodására szorul, tehát a szülő mindent meg akar tenni azért, hogy a gyereknek jó legyen. Elfogadom azt az alapelvet is, hogy csakis a legeslejobb pelenkába végezheti a dolgát a család szeme fénye. Ismerünk kismamákat, akik több ezer oldal pszichológiát olvasnak. Megszállottan vizslatják, hogy a gyerekre vigyázó nagymama otthonkájának színe jó hatással van-e a gyermeki lélekre. Ötször meggondolják, melyik oviba, milyen foglalkozásra vigyék a csemetét, az iskolaválasztásnál árgus szemekkel figyelik a tanítónénket és próbálják bemérni a kisugárzásukat.
Aztán snitt, egy vágás a filmben. Pár évvel később...
Pár évvel később (12-13) a csecsemő már kis tini, iskolába jár, az a munkahelye. Már nem annyira gyámoltalan, sokkal több felelősség hárul már rá asaját életével kapcsolatban, mint csecsemő korában, de azt azért tudjuk, hogy még nem felnőtt, még mindig jár és jut is neki szeretettel teli figyelem és gondoskodás, persze feladat is, hiszen az életre kell felkészíteni, ami tulajdonképpen megoldandó feladatokból és sikerélményekből álló lánc.
Én sok időt töltök kis tinikkel. Jópofák nagyon. Még viccesek, játékosak és szemellenző nélkül tudják nézni a világot, még rászorulnak a szüleikre, de már egyének.
Meg szoktam kérdezni, mi újság. (Felnőttektől, gyerekektől egaránt.) A minap egy 13 éves kislányt is megkérdeztem. (Nevezzük Idinek, ez legyen ma az álneve.)
Feltételezem, hogy Ildi szülei 12 évvel ezelőtt még biztosan naponta meggyőződtek róla, hogy a legjobb pelusba csomagolják.
Szóval mi újság, Ildi?
Ahogy a felnőttek is, arról kezdett mesélni, ami körülveszi, az iskoláról. Nem sok jót. Azt gondoltam magamban, hogy peeersze, peeersze, ennek csak a fele igaz, a kisdiákok mindig hantáznak arról, hogy ők mindent tökéletesen csinálnak,a tanárok pedig igazságtalanok. Bocs, Ildi, ha olvasod, de ezt gondoltam. Én is dolgoztam iskolában, tudom, milyen az, amikor a diákok ahelyett, hogy megcsinálnák a feladatot, hobbijogászként a tanárokat próbálják vádolgatni. Szóval mondta és mondta, én meg replikáztam, hogy azt azért nem hiszem el, hogy csak rossz tanárok vannak az iskolájában. "Persze, nem", mondta. És megemlítette a jó tanárokat is, de nagyon gyorsan visszatért az egészen hülyékre.
Ekkor jött a "mivaaan?" érzés. Az egyik tanár, bizonyos itt meg nem nevezett konfliktus utóhatsa képpen az Ildi osztályába járó lányokat "kis kurvák"-nak nevezte. Óóóóóóóóóóó!
Hát nem tudom. Az oké, hogy lehet, hogy a kislányok valami haszontalanságot követtek el (mondjuk ebben az esetben pont nem), de mégis, mi indokolhatja, hogy egy iskolában egy tanár ilyen szót használjon munkaidőben, emberek között? Semmi! Azt hiszem, ezt leírhatom anélkül, hogy hivatkoznom kéne a pedagógia vagy a pszichológia szakirodalmából, ugye?
Ha mondjuk én megyek az utcán, szembe jön az említett kolléga, és ott helyben engem nevez kis kurvának (modjuk koromnál fogva nagynak), akkor talán elgondolkodom, hogy lehet-e valami igazságmagja a dolognak, esetleg felpofozhatom, kiröhöghetem, gondolhatom, hogy az illető a mai szent napon megháborodott. Teljsen oké helyzet, egyikünk sem a másik feljebbvalója, egyikünk sem felelős a másikért, egyikünknek sem feladata a másik szellemi, erkölcsi és testi fejlődésének elősegítése az illető életkori sajátosságainak és adottságainak figyelemvétele mellett. De az iskolában a tanárnak az a feladata. Vagy valamit rosszul gondolok?
Pár nap múlva még jobban felpaprikázott dolog. Megkérdeztem Ildit, hogy ők, a lekiskurvázott lányok szóltak-e valakinek, arról, hogy ez a dolog nem oké. Na hát az a helyzet, hogy a szóban forgó esetnél jelen volt egy másik tanár is, aki nemigen állt a lányok pártjára, sőt... És mit szóltak Ildi szülei? Azt, hogy valószínűleg az említett kolléga tantárgyából ezentúl kétszer annyira kell igyekezniük. (Második "mivaaan?" érzés.) Persze, értem a logikát, jobb nem pattogni, csak a gyerek issza meg a levét.
Hmmm. Nekem nincs gyerekem, ez lehetővé teszi, hogy egy lépésről hátrébbról nézzem az esetet. Így egy olyan filmet látok, aminek van az eleje, aztán vágás, aztán ten years after, és úgy tovább.
Hát ez durva film. Egyik nap még Dr Spock és a legjobb Pampers, másik nap már bárki lekurvázhatja az egykori kisbabákat? Egy olyan világban, ahol a származásra, szexuális beállítottságra való utalás--egyébként teljesen jogosan és helyesen--sajtóviharokat kavar és közfelháborodást kelt? Hát nemá!!!
Továbbá .. azzal, hogy ilyen megnyilvánulás szó nélkül marad, a kolléga lejáratja az egész szakmáját. Minden professzionális tanár és edukátor nevében kikérem magamnak. Hogy vegyenek komolyan a tanítványaim ezek után, hiszen ugyanaz a munkám, mint annak, aki kis kurváknak nevez egy csapat jópofa tinit. Akkor mostantól kétszer annyira kell igyekeznem???
Fudemérges vagyok!
Szoptatós kismamák és kispapák! Rendben levő az, hogy tizenkét év múlva majd az iskolában egy szép napon kis kurvának nevezhetik ezt a kisbabát?
Nagyon kérem a kommenteket! Könyörgöm, mondja valaki, hogy az egész nem igaz, és Ildi csak hantázott, bolondot csinált belőlem! Nagyon sok tanárt ismerek, köztük lelkiismeretes megszállottakat, igazi profikat és csodálatos embereket. Sokat köszönhetek nekik.
Tudjuk, hogy vannak cigány bűnözők, de nem minden cigány ember bűnöző, és akinek van esze, az nem hiszi minden cigányról, hogy bűnöző, és nem is mondhatja azt.
Tudjuk, hogy vannak kis kurvák, de nem minden kislány kurva, és akinek van esze, az nem hiszi minden kislányról, hogy kis kurva, és nem is mondhatja azt.
Tudjuk, hogy vannak rossz tanárok, de nem minden tanár rossz, és akinek van esze, az nem hiszi minden tanárról, hogy rossz tanár, és nem is mondhatja azt.
10 comments:
Tudod, Barbie, nekem egy olyan tanárom volt, akinek sokat köszönhetek, és egy másik olyan, akire azt mondom, hogy nem tanár volt, hanem NEVELŐ (igen, így végig csupa nagybetűvel írva!).
A gond az, hogy az én gyerekeimnek már egy sem jutott... Egyiknek sem! Sőt, a nagylányomra kimondottan rájár a rúd e tekintetben, mert eddig még egy valamire való tanár sem segítette a pályáján, az osztályfőnökei pedig kimondottan csapnivalóak voltak. Normális tanára egy van, de az is csak azért, mert képes vagyok megfizetni - hozzá ugyanis különórára jár.
A kérdésedre visszatérve: nem, nem normális dolog, hogy a gyerekemet esetleg lekurvázzák, de az sem, hogy csak simán lehülyézik, pedig nem az, csak egyszerűen már utál bejárni órára, így a tanulás is nyögve nyelősen megy. Nincs tanára, aki igazi egyéniség lenne, max. abban az, hogy hogy kell lehülyézni, lenézni, lesajnálni a gyerekeket. És sajnos muszáj vagyok elhinni, mert minden osztálytársa erről számol be, függetlenül attól, hogy jóban van-e a lányommal, avgy sem.
Értem, hogy tanárnak lenni nem könnyű. Értem, hogy a gyerekek sem mindig, sőt, általában nem könnyítik meg a dolgukat. Értem, hogy az adminisztráció egy idegesítő, sokszor felesleges teher, mit teher, szélmalomharc. Értem, hogy ettől kevés ember van, aki előbb-utóbb ne kapna csömört.
Csak azt nem értem, hogy ehhez mi közük az én gyerekeimnek. Miért ők szívnak miatta?
És az a kevés, aki mégsem ilyen házsártos, meghasonlott, a rossz-sorsát-a-gyereken-leverő-bosszúálló-kicsinyes, az miért tud mégis jó tanár lenni?
Mert van neki valamije, ami a meghasonlottaknak nincs: hivatástudata, elkötelezettsége, szakmaszeretete. Az, hogy a tanári lét az ő lényének-létének a lényege. Így aztán fittyet hány az adminisztrációra, elvégzi mint kötelező rosszat, a gyerekekkel megtalálja a hangot, a tananyagon annyit mindig alakít, hogy érdekes legyen - mert ő maga is érdekes! A gyerek számára is!
Szóval nekem ez hiányzik.
Ja, és még egy, ami végtelenül dühít: a kiszolgáltatottság. Ha megpróbálok szólni, akkor TÉNYLEG a gyerek csattan, ő szívja meg, neki zsállnak el a továbbtanulási esélyei. Ha megpróbálok szólni, akkor a többi szülő állít le kétségbe esve, hogy semmi szükség erre, mert az EGÉSZ OSZTÁLYT a renitens után fogják megítélni.
Szóval abból van elegem, hogy ha kicsinyes emberek úgy érzik, hatalmuk van a másik felett, akkor azt alattomosan éreztetik is.
Hiába, a szar mindig lefelé folyik. És a gyerek van legalul.
Köszi Csilla!
Zseniális a hozzászólásod!
Sok mindent továbbgondoltál, ami felmerült és újabb gondolatokat ébresztettél. Szerintem ez a tehetetlen kiszolgáltatottság már nem tarthat sokáig. Most pedig nekilátok, és átolvasom a blogodat.
Köszönöm!
az iskola minden időben kicsinyített mása a társadalomnak. én nem csodálkozom azon amit írsz, de nem akarok cinikus sem lenni, mert valóban felháborító. arra, hogy egy tanár kis kurvának nevez diákokat, nincs mentség. de a probléma annál sokkal összetettebb, mint hogy lehülyézzük a tanárt (bár én nem tudom, kiről van szó, lehet, hogy tényleg símán hülye).
nagyon nehéz ma diáknak, tanárnak, embernek lenni. nagyon nehéz megtalálni a helyünket, nincs kialakult értékrend, biztonságban érezni pedig szinte egyáltalán nem tudjuk magunkat. ezért az emberek többsége frusztrált.
ami a tanárokat illeti, röhejes pénzekért dolgoznak, egy kezdő tanár havi 100.000 forintot sem kap (egy 10 éve dolgozó is alig több mint 100-at és itt középiskolai tanárról van szó), ami egyáltalán nem elég egy felnőtt élethez. ennek ellenére a többség lelkesen végzi a munkáját, sőt, ingyen táborokat szervez, szakköröket vezet. de bizony nap mint nap szembenéz azzal, hogy kaját alig tud venni, nem hogy normális lakást vagy autót, nyaralni meg már ezer éve nem volt. de csinálja, mert szereti, vagy csinálja, mert nincs más választása. közben végignézi, ahogy a diákok egy része olyan cuccokban jár a suliba, amik neki egy havi fizetésébe kerülnek, vagy egyszerűen csak azt kell elviselnie, hogy a sok szerencsétlen gyerek, akinek épp válnak a szülei, vagy otthon veri az alkesz apja, rajta vezeti le a mérgét. azonban igen, van az a pont, amikor már nem lehet tovább bíri. amikor már annyira felgyűlik minden indulat, hogy kijön, és ilyenkor igazságtalan diák is és tanár is. (mert honnan tudjuk, hogy a diák nem szólt be előtte a tanárnak, hogy a "tanárnőnek szőrös a lába, vagy a tanárúrnak biztos kicsi a farka"? - van ilyen..)... mellékesen megjegyzem, én most csak 3 hete tanítok, de már nem egy olyan reakciót kellett elviselnem diáktól méltósággal és udvariasan, amiért legszívesebben felpofoztam volna, helyette próbáltam megérteni, hogy mi a baj vele. mindezt úgy, hogy én halál jófej, kedves és normális voltam. de ez csak 1-1 diák, szemben az 50 jó fejjel. szóval ez a másik oldal.
szóval azt mondom én, hogy egy ilyen jellegű reakció egy tanártól természetesen elfogadhatatlan (mielőtt valaki azt hinné, hogy mentegetni akarok bárkit is), de sajnos érthető.
Julcsi!
Köszönöm a hozzászólásodat! Leszögezem, hogy megértettem, hogy elitéled az ilyen tanári megnyilvánulást és hálás vagyok, hogy megvilágítod a másik oldalt.
1 Igazad van.
2 A fizetésről:
Ha egy cipész keveset keres, nem tudja eltartani a családját, akkor mihez kezd? Alighanem bezárja a boltot és keres munkát az idegenforgalomban, esetleg munkanélkülinek áll egy időre, vagy megpróbálkozik a MLM-mel. Mind a három opció esély a sikerre. Viszont szerintem csak a hülye cipész az, aki úgy próbálja megoldani a financiális problémáit, hogy ezentúl hanyagul, rosszul javítja meg a cipőket.
Egy barátnőm egyszer elment egy fodrszhoz, akinél még nem volt azelőtt, hajat festetni. Sajnos szőke helyett narancssárga lett a haja. :P Reakció? Természetesen nem ment vissza reklamálni (pedig lehetett volna hamvasítani rajta), hanem többet ahhoz a fodrászhoz nem ment, valamint úton útfélen hangoztatta, hogy milyen rossz fodrásznál járt. Pedig ez fodrász csak egyszer hibázott, mondjuk szerintem nem hibázott, csak még nem volt alkalma megtudni, hogy reagál a barátnőm haja. Mindenesetre elvesztett egy ügyfelet és néhány potenciálisat. Ha sokat "hibázik", bezárhatja a boltot. Az iskolában nem így működik. A szülők futószalagon szállítják az "ügyfeleket" a folyamatosan hibázó, rossz tanároknak, és ezt lehet. A kisgyerekeket nem védi a fogyasztóvédelem, ráadásul az a felfogás, hogy ki vannak szolgáltatva a "szolgáltatónak". Ez, kérem, jó nagy hülyeség.
...(folyt. köv. hozzászólásban)
... (az előző hozzászólás folytatása)
3 Azt írod, hogy a rossz munkakörülmények ellenére a többség jól végzi a munkáját. Tudom, mert én is dolgoztam a közoktatásban, voltam tanítófeleség és járok egyetemre, ahol a hallgató kollégáim gyakorló tanárok és hihetetlen jó fejek, munkájukra igényes , önfejlesztő profik. Viszont szerintem az oktatás olyan, mint egy úszómedence. Szép tiszta a vize egész addig, míg valaki bele nem pisil. Az (a pisi) aztán nem marad egy helyen, terjed. Aztán egy idő után egyre többen gondolkodnak úgy, hogy "minek menjek ki a wc-re, úgyis más is belepisil", és belepisilnek. És egyre többen belepisilnek. Hiába, hogy a többség nem pisil bele, a vízben mindenhol ott van az egyre több pisi. A hülye tanárok belerondítanak a jó tanárok munkájába. Ráadásul a gyerekmedencébe pisilnek bele felnőttek, ez meg aztán egészen gusztustalan. (De az iskolában ezt is lehet, itt ugye nincs ÁNTSZ sem.) Az a tippem, hogy azok a középiskolások, akik bunkók a tanárokkal, nem lennének bunkók, ha előzőleg csak jó tanárokkal találkoztak vona. Az eset, amit leírtam kisebb gyerekekről szól. A kicsik még csak most tanulják, mi az a tanár. Épp a hülye tanárok miatt fogják később magukat feljogosítva érezni a bunkó viselkedésre a tanárokkal szemben, úgy, ahogy a hülye tanárok a kevés fizetés miatt érzik magukat feljogosítva arra, hogy rosszul dolgozzanak.
4 Azt hiszem, ide tartozik, hogy néhány vélekedés szerint (pl. Facebook hozzszólások) a történetben szereplő gyerekek sem biztosan kisanygyalok, én is kétkedéssel hallgattam a történetet, ahogy azt a posztban le is írtam. Sajnálom, hogy az iskolákban nincs olyan gyakorlat (többek között köszönhetően a :)Csilla:) által felvázolt kiszolgáltatottság-érzésnek), hogy az ilyen eseteket azon nyomban lerendezzék. Tegyük fel, az egész nem igaz. (Biztos vagyok benne, hogy igaz, a szóban forgó tanárról évekre visszamenőleg hallottam panaszokat, teljesen más diákgenerációktól.) Szóval ha esetleg mégsem igaz, és a kislány füllentett, akkor másnak is füllenthet, és a tisztázhatóság hiánya miatt akkor a szóban forgó tanár sem védheti meg magát, az adott iskola sem. Ezért nagyon jó lenne, ha megszólalnának olyanok, akik a konkrét esetben érintettek. Nem vagyok feljogosítva atörténet teljes ismertetésére, a célom csupán az, hogy
-tiltsák ki a medencéből a belepisilőket,írják ki nyíltan, hogy TILOS a medncébe pisilni
-ellenőrizzenek: tegyenek a vízbe indikátort, ami elszíneződéssel jelzi a belepisilőt (legyen már minőség-ELLENŐRZÉS az iskolákban is, dicsérjék meg a jó tanárokat és marasztalják el a rosszakat)
-mi pedig kezdjünk el szorgalmasan vizet és klórt hordani a gyerekmedencébe, ha kell, cseréljünk vizet!
lehet, hogy hülye vagyok, hogy a gyors megoldást az anyagi és erkölcsi megbecsülésben látom? mondom én, aki (bár fél állásban) kevesebb mint 50ezerért tanítok a gimiben...és azt gondolom, hogy lelkesen, mert imádom a kölköket, főleg amelyik jópofa, kreatív, imádok velük beszélgetni, nem sajnálok időt és energiát arra, hogy megismerjem őket... de tényleg. a legtöbb ember a legkisebb ellenállás felé megy, ha megy félvállról, akkor minek fektessek bele több energiát. ha nem szól senki azért, mert a 11.-es évfolyamnak 3 év után sem tudom a nevét, akkor mi a fenének tanuljam meg (ez természetesen életből vett példa)... amint egy kicsit jobban megbecsülnék a tanári munkát, a tanulást, a tudást, és azt mondom, hogy főleg erkölcsi értelemben, sokkal jobb lenne a helyzet. mert akkor lehetne válogatni, el lehetne érni azt, hogy igényes, nyitott, kiegyensúlyozott pedagógusok kerüljenek az iskolákba, és még véletlenül sem jutna eszébe egynek sem az, hogy a diákokon vezesse le a frusztrációját, ha pedig valamelyik mégis megtenné, akkor ott állnának sorba a helyére jelentkezők.
amúgy meg a probléma még ennél is mélyebb, mert az alapvető dolog az kéne hogy legyen, hogy a felnőtt ember tisztába kerüljön saját magával, képes legyen rendezni az életét, képes legyen döntéseket hozni, hogy aztán felelősen éljen és dolgozzon.
tehát ha például egy diák vagy egy tanár hibázik, egyszerű megoldás kicsapni őket az iskolából. de talán célravezetőbb mögé nézni, megkeresni az okokat és azokat orvosolni. csak ehhez rettentően sok idő kell, és az, ami mostanában történik a világban, nem igazán errefelé visz...
Igen Julcsi! Erről van szó! A társadalmi megbecsülést rontják el a rossz tanárok. Amúgy sorban állnak a friss diplomás tanárik az állásokért, úgy tudom. H a lenne bármiféle ellenőrzési rendszer, (mondjuk ellenőrizzék csak annyira a tanárokat, mint mondjuk a vendéglátósokat), akkor a fiatal tanárokból nem válhatna "hülyetanár". Tényleg, hogy is lesz most ez az iskolai minőségbiztosítás megregulázása?
A minap jött egy hozzászólás "nagyi" névről, amiben valaki azt írja, hogy ismeri a konkrét esetet. Keresztnév és az iskola megnevezése is szerepelt a hozzászólásban. Én-szerintem valamelyest etikátlanul-azt választottam, hogy moderálás címén kiengedem a hozzászólást, ám a neveket kipontozom. Íme:
nagyi: "olvasom a barbi, csilla és a julcsi írásait. nagyon örülök, hogy találkoztam veletek és ezzel a témával, látom kezd már különválni, két síkon futni a dolog. hozzáfűznivalóm mind a kettőhöz van, ezért kezdem a barbi eredeti írásánál. kis unokám révén értesültem a konkrét esetről (a kis kurváról). itt nem a kislány volt ... ................, .... a tanárnéni, mégpedig .....................-en a ......................... iskolában. további írásaitokkal kapcsolatban nem vagyok pártatlan, sokkal inkább barbi és a csilla okfejtésvel tudok azonosulni. julcsi is nagyon szimpatikus, de koromnál fogva javasolhatom, váltson szemüveget, hátha máshogy látja. és kizárólag csak azért, mert ha valaki elkötelezi magát tanárnak, semmilyen tényező nem befolyásolhatja negatívan tanításának minőségét. csak képzeljétek el ezeket a hivatkozásokat egy bírósági tárgyaláson, hogy azért nem végzem el a munkámat rendesen, mert alacsony a fizetésem. én is jártam iskolába, gyerekeim is, most már az unokáim, átkosban, átkos előtt, és átkos utáni időből is van tapasztalatom, de ami a nevezett iskolában folyik, az mindenképpen korrekcióra szorul, és itt nem csak kizárólag ........ nénire gondolok. kívánok nektek, hogy a továbbiakban is legyen időtök , kedvetek , energiátok ahhoz, hogy megvitassátok a körülöttetek tapasztalható dolgokat, mert mindig a vitákból kerekednek ki a jó megoldások. na pá!
nagyi"
kedves nagyi,
szinte éreztem, hogy bármennyire is hangsúlyozom azt, hogy (magamat idézem) "arra, hogy egy tanár kis kurvának nevez egy diákot, nincs mentség", lesz, aki félreérti. nem, szó sincs arról, hogy egy pillanatig mentegetném ezt a tanárt, eszem ágában sincs, így nem érzem, hogy "szemüveget kéne váltanom". nem. mindössze arról van szó, hogy szeretnék túllépni azon, hogy (persze jogosan) háborgunk, hogy kiborulunk, hogy vádolunk, és szeretném az okokat megtalálni, mert hiszem, hogy csak így lehet megoldást találni. amíg indulatosak vagyunk és fejét vennénk a pedagógusnak, addig semmit nem érünk el. és hiszem, hogy hasznos tudok lenni ebben a témában, hiszen a közoktatásban dolgozom. de ha szükséges, még egyszer elmondom: NEM, A TANÁT TETTE EGYÉRTELMŰEN ROSSZ, ELÍTÉLENDŐ, ESZEM ÁGÁBAN SINCS MENTEGETNI. köszönöm.
"Mindenki jó valamire, ha mást nem, elrettentő példának." - Ha valaki elégedetlen az életével, az látszik.
Post a Comment